aug
09
2010
Amikor minden a rendes kerékvágásban halad: a négy évszak a megszokott sorrendben követi egymást, van munkahely, jár az évi rendes szabadság, sikerül egy részét nyáron kivenni, van némi megtakarított pénz, kedv és kalandvágy, a Föld lakosságának egy része vándorútra indul. Nyaral. Elképzelései, vagy lehetőségei szerint. Indulhat bakancsosan, hátizsákkal és sátorral, autóval, vagy lakókocsival kempingbe, apartmanba, szállodába, változó csillagszámmal és ellátással.
A körülmények változóak, az elvárások hasonlóak. Continue Reading »
júl
08
2010
Sigmund Freud neves pszichológus elmélete szerint a gyermek pszichoszexuális szakaszokon keresztül fejlődik. Minden szakasz egy-egy testtájékról kapta a nevét, amelyen keresztül a szexuális energia levezetődik. 0-1 éves korig a száj a feszültségcsökkentés és az örömszerzés forrása. Ez az orális szakasz. 3 éves korig tart az anális szakasz, a végbél nyílás kerül a figyelem középpontjába, hiszen ekkor kell megtanulni a szobatisztaságot. A 3-6 éves kor a nemi szervek felfedezésének időszaka. Ezt követi Freud elméletében a kamasz korig tartó latencia, lappangás időszaka, amikor is háttérbe szorulnak a szexuális energiák késztetései és érdeklődésük intellektuális és szociális célok felé fordul. No, itt van az a pont, ahol ma Zsigmond bácsi erősen elgondolkodna. Continue Reading »
júl
05
2010
Különböző életszakaszaink más-más kihívás elé állítanak bennünket – csak, hogy ne legyen unalmas az Élet. A kisgyermekkor sem kivétel ez alól. Két – három éves korban egy nagy feladattal kell megküzdeni. Ekkor dől el, mennyire lesz valaki önálló, autonóm személyiség, illetve milyen szinten épül be egyéniségébe a szégyen, kétely érzése. Hogy mi az Élet nagy megoldandó problémája ekkor? A szobatisztaság. Continue Reading »
jún
15
2010
Mindnyájan keressük a boldogságot. Boldogságunkhoz pedig a megfelelő partnert.
Alapvetően társas lények vagyunk. Születésünkkor, önálló életre képtelen lényünk kiszolgáltatottsága teljes. Az anyával való szimbiózisból csak lassan és nehezen bontakozunk ki. A teljes szétválás, amely a személyiség születésének kezdetét is jelenti, egyben az éden elvesztését is. Ebbe az elveszett paradicsomba vágyunk vissza, keressük a társat hozzá, akivel ismét megélhetjük a viszonylagos idillt, nyugalmat. Mert kezdetben is valakivel együtt voltunk. Continue Reading »
jún
02
2010
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy ember. Úgy hívták, hogy Ádám. Ott ült a gyönyörű, idilli természet közepén és marha mód unatkozott. Kérte Istent, hogy adjon neki egy társat. Így teremtődött Éva. Ezzel együtt pedig a bonyodalom. No, nem Éva volt ennek az oka. Sokkal inkább az, hogy „egyedül nem megy”…és aztán társsal sem. Azóta sem. Continue Reading »
máj
31
2010
Sok dologban bízhatunk. Személyekben, eseményekben, tárgyakban, természetben, cselekedetekben, és még ki tudja miben. S van, aki szinte senkiben és semmiben. Honnan a bizalom? Magunkkal hozzuk? Tanuljuk? Mitől függ, hogy mennyi bennünk a bizalomra való képesség? Continue Reading »
máj
21
2010
Hogy ki, mennyire hisz önmagában, változó. Sok tényezőtől függ. Nem mindegy, hogy gyermekkorunkban milyennek láttak szüleink, hittek-e bennünk. Mit sugallt rólunk a környezetünk. Barátaink, iskolatársaink, a minket tanító pedagógusok és a felnőttek hogyan vélekedtek rólunk. Befolyásolja hatékonyságunkba vetett hitünket az is, hogy az életünk során felmerülő akadályokat milyen sikerrel vesszük. Mennyi próbatételnek vagyunk kitéve, erősödünk-e általa, vagy egyre védtelenebbnek érezzük magunkat. Mi irányítjuk sorsunkat, vagy csak passzív megfigyelők vagyunk saját életünkben.
Continue Reading »
máj
20
2010
Élvezzük a napsugarakat. Néha jön egy-egy felhő, majd újra a napsütéses gondtalanság. Az idő múlásával borús és derűs időszakok követik egymást. Nem tulajdonítunk neki különösebb jelentőséget. Majd elmúlik. Egyszer csak azt vesszük észre, hogy rég láttuk a Napot. Viharfelhők takarják. Tanácstalanokká válunk, riasztónak tűnnek, de bízunk a csodában. Valamitől majd csak tovatűnnek. Aztán lecsap a mennykő. Nem akarunk hinni a szemünknek. Úgy csodálkozunk, mintha azok a felhők nem is lettek volna. Derült égből villámcsapás…Bénultan, értetlenül állunk a jelenség előtt.
Continue Reading »
máj
12
2010
Megoldás?
Akkor hát mi legyen? Váljunk, vagy ne váljunk? Válni lehet. De ne gondoljuk, hogy ez a megoldás. Ismerjük fel megromló kapcsolatunkban játszott szerepünket, az eddig eredményre nem vezető konfliktuskezelésünket. Vizsgáljuk meg, mekkora szerepet töltöttünk be házasságunk romlásában. Mi az, amit máshogy kellene tennünk és képesek is vagyunk rá. Együtt kíséreljük meg nézeteltéréseink tisztázását. Valóban más világot képviselünk, vagy csak a félreértések, játszmák sorozata választott el minket egymástól.
Continue Reading »
máj
12
2010
Mire jó a házasság?
Téves az az elképzelés, hogy mérhetetlen szerelmünk garancia arra, hogy házasságunk egy végtelen nászút legyen. Sőt, mondok egy kiábrándítót. A házasság nem arról szól, hogy jól érezzük magunkat. A házasság leginkább személyiségünk fejlődését szolgálja. A legnagyszerűbb terep arra, hogy megtanuljuk a hatékony kommunikációt, konfliktuskezelést, növelje empátiánkat, felelősségtudatunkat, lemondásra való képességünket és megannyi dolgot, amely az érett, felnőtt személyiséget jellemzi.
Continue Reading »